Olaszországi tűzszerészet: fogynak a mentesítendő bombák

Egyre kevesebb hatástalanításra váró bombát és lőszert találnak Olaszország aknamentesítő cégei. Néha még a régi szép időkre vágynak.

PAOLO MENNINI több hónapot töltött el anélkül, hogy akár egyetlen fel nem robbant bombát is talált volna. Nemhogy bombát, egyetlen puskagolyót sem. Mégis volt egy megérzése ezzel a hellyel kapcsolatban. Egy földúton mellett, elhagyott parasztházak és a lapos mezőktől szegélyezve, Mantovától délre, Észak-Olaszországban, egy félig összedőlt erődnél

A 19. század elején épült, majd fegyverraktárnak használt Forte di Pietole
bejutását korlátozták a fel nem robbant töltények miatt. ALESSIO PERRONE

A romok a Napóleon által 1808-ban Mantova védelmére épített Forte di Pietole-hoz tartoztak, amelyet később fegyvertárrá alakítottak át. 1917. április 28-án a helyszínen az első világháború első vonalába tartózó fegyvereket tárolták, amikor tűz ütött ki. A korabeli helyi média szerint a civilek négy napon át hallottak robbanásokat, amik áthatoltak és ledöntötték az erőd falait, és szétszórták azokat a lövedékeket is az épület körül, melyek nem robbantak fel. Idővel a romokat elhagyták, és a hozzáférést is korlátozták. A helyi hatóságok most arról tárgyaltak, hogy újra megnyitják múzeumként és parkként, és attól tartanak, hogy ez nem lesz biztonságos a civilek számára.

Mintegy 77 évvel a második világháború vége után a régi bombák, lőszerek és fegyverek továbbra is megzavarják a civil életet Olaszországban (és Európa-szerte). Roberto Serio, az Olasz Állami Polgári Háborús Áldozatok Egyesületének (ANVCG) főtitkára szerint az országban évente mintegy 60 000 fel nem robbant lőszer – olaszok, amerikaiak, britek, osztrákok és németek által gyártott és/vagy ledobott repeszbombák, gránátok, golyók, repülőgépbombák – kerülnek elő. . Ezek a leletek mintegy 150000 ember ideiglenes kitelepítését eredményezik, miközben a hadsereg megpróbálja felrobbantani vagy hatástalanítani a régi hadianyagokat.

Nincs egyértelmű becslés arra vonatkozóan, hogy mennyi lőszer maradt még eltemetve, és hogy hol lehet egy része. A legtöbb Olaszország azon részein fekszik, ahol a leghevesebb harc zajlott – északkeleten az első világháborúban és Közép-Olaszországban a második világháborúban –, de „Olaszországnak nincsenek olyan részei, amelyeket ne érintene” – mondja Serio. – Olaszország háborús szemétlerakó.

Olaszországban közvetlenül a második világháború után megkezdődtek az aknamentesítési erőfeszítések – ez egy általános kifejezés a fel nem robbant töltények eltávolítására. Mennini elmondja, hogy édesapját, Enricót, aki az elsők között jelentkezett önkéntesként, már 1945-ben kiképezték az amerikai erők. A cég honlapján még mindig látható egy 1946-os fotó az idősebb Menniniről 21 évesen, mezítláb és úszónadrágban, fémdetektorral az Anzio Beachen, ahol a szövetségesek partra szálltak, hogy felszabadítsák Közép-Olaszországot. Abban az időben önkéntes bányászok végezték az egész folyamatot: bombákat találtak, ástak ki, távolítottak el, sőt néha hatástalanítottak vagy felrobbantottak.

A műveletek ma is folytatódnak, de professzionálisabb módon és a hadsereg felügyelete alatt. Azonban a lövedékek tényleges felderítése továbbra is többnyire magáncégekre hárul. Az olasz törvények előírják az építőipari cégeknek és a helyi hatóságoknak, hogy egy új épület feltárása előtt végezzenek el a háborúból fennmaradt kockázatok felmérését. Hacsak nem tudják bizonyítani, hogy csak csekély a kockázata annak, hogy fel nem robbant bombákat találnak, szerződtetik Menninit vagy valamelyik kollégáját vagy versenytársát.

Az ANVCG mintegy 120 000 háborús sebesült civilt képvisel Olaszországban, akik közül néhányan jóval 1945 után sérültek meg. Sok sérülést azonban sikerült megelőzni, mivel az azóta eltelt évtizedek során több millió lőszer került elő és robbant fel ellenőrzött körülmények között, melyet a törvény megkövetel. Az építkezések átvizsgálása a vállalatok biztonságát javította. Manapság viszonylag ritkán találni lőszerdarabokat – mondja Mennini, némi csalódottsággal a hangjában. „Tízből több mint kilencszer nem találunk mást, csak régi üdítős dobozokat” – mondja. "Talán az esetek 95-98 százalékában." Aznap reggel is, mikor Mennini az erőd körüli töltésen járkált, a fémdetektor izgatottan sípolni kezdett. Megállt, a csákányt a földbe verte, leguggolt, és a kezével felkapott valamit. – Ez csak törmelék – mondta, és félredobta...

Forrás: https://www.atlasobscura.com/articles/italy-unexploded-ordnance

---