A fel nem robbant II. világháborús bombák idővel egyre veszélyesebbek lettek

Egy új tanulmány szerint az első és második világháborúból megmaradt, régóta eltemetett bombák instabilabbá váltak, ami megnöveli az alvó robbanóanyag felrobbanásának esélyét.

A világháborúkban a bombák sokszor a földbe szorultak, vagy a tenger fenekére süllyedtek, de nem robbantak fel. A megmaradt bombák időnként még mindig előkerülnek egy hátsó kertben, elmosva találják a tengerparton, vagy halászhálóba akadnak. A tűzszerészek általában képesek elkülöníteni ezeket a bombákat, és félreeső helyen felrobbantani – bár nem mindig. Időnként egy kotrógép beleakad egy alvó bombába egy építkezésen, ami halálos következményekkel járhat.

A Royal Society Open Science új tanulmánya szerint a fel nem robbant bombák változó kémiája még veszélyesebbé teheti őket. A kutatás megjegyzi, hogy a 20. század eleji bombákat általában Amatollal, ammónium-nitrát és TNT keverékével készítették, és hogy az Amatol illékonyabbá válik, ha vassal vagy más, a talajban található fémekkel érintkezik. A kutatáshoz két norvég bombaspecialista elemezte az Amatol mintáit Európa-szerte harci helyszínekről, és megállapította, hogy az anyagból készült robbanóanyagok „általában sokkal érzékenyebbek az ütközésre, mint azt korábban feltételezték”.

A fel nem robbant bombák káros vegyszereket szivároghatnak a talajba és a vízbe, és ha felrobbantják, pusztítást okozhatnak. A tanulmány további óvintézkedésekre szólít fel, amikor új építkezéseket kezdenek a régi harctereken.

Forrás: https://e360.yale.edu/digest/unexploded-bombs-wwii